Naslov
Rendszertani és gyakorlati ekvivalencia-viszonyok a magyar és a horvát nyelv melléknévi igenévi csoportjaiban.
(Systematic and practical relations of equivalency between the participles in hungarian and croatian languages)

Autori
Žagar Szentesi, Orsolya ; Katalinić, Kristina

Izvornik
Hungarológiai évkönyv (1585-9673) 11 (2010); 81-89

Vrsta, podvrsta i kategorija rada
Radovi u časopisima, članak, znanstveni

Ključne riječi
melléknévi igenév; participium; magyar nyelv; horvát nyelv; kontrasztív nyelvészet; fordításelemzés
(participles; verbal participles; hungarian language; croatian language; contrastive approach)

Sažetak
A tanulmány bevezetőjében a szerzők a magyar és a horvát nyelv melléknévi és határozói igeneveinek struktúrájából és belső rendszertani összefüggéseiből kiindulva rámutatnak a két nyelv igenévi rendszerinek formális ill. funkcionális átfedéseire és különbségeire. A munka további részében a szerzők egy kortárs magyar regény horvátra fordítása során nyert korpuszadatokra támaszkodva körvonalazzák a jelzői szerepben álló folyamatos melléknévi igenév (vagy azt tartalmazó szerkezetek) legtipikusabb visszaadási lehetőségeit a horvátban. Az eredmények fényében elmondható, hogy a kérdéses magyar igenévfajta szinte alig fordítható a vele leginkább párhuzamba hozható horvát egyidejű cselekvő participiummal, s ez a tendencia független a magyar szerkezetben esetlegesen megjelenő, igenévnek alárendelt bővítményektől. A magyar folyamatos melléknévi igenevek legtipikusabb visszaadási módja a horvátban a jelzős mellékmondat, amely jellegzetes szórendi átrendeződéssel jár. A vizsgált jelentős számban tükrüztethetők igéből képzett melléknevekkel, hátravetett határozós szerkezetekkel, elenyésző számban pedig egyéb tipusú participiumokkal is.

Izvorni jezik
Engleski

Znanstvena područja
Filologija

POVEZANOST RADA