mađarski

A helyi jogok egyetemes alapjai – az „igazságos ár” példája (iustum pretium)

E tanulmány az „igazságos ár” (iustum pretium) példáján keresztül a tradicionális egyetemes jogrendszereknek (közelebbről a római és a kánonjognak) a magyar és a horvát jogfejlődésre gyakorolt hatását törekszik bemutatni. Az értekezés első része az antik laesio enormis intézményét vizsgálja: mindenekelőtt arra a kérdésre próbál választ adni, hogy a római jogi szabályozásnak mennyiben sikerült összeegyeztetnie a szerződési szabadság elvét az értékarányosság követelményével, továbbá milyen mértékben tudta összeegyeztetni a jogbiztonság, forgalombiztonság követelményét az értékegyenlőtlenség kiküszöbölése, a gazdaságilag kiszolgáltatottabb, gyengébb helyzetben lévő fél érdekében alkalmazott méltányossággal. Fentieket a iustum pretium tanának a középkori római jogi hagyományban és a kánonjogban való rövid bemutatása követi. Ezen elemzés alapulvételével, az értekezés központi része az igazságos ár tételének a korabeli magyar és horvát jogforrásokra, közelebbről a Tripartitumra (1514) és Ilok statútumára (1525) gyakorolt lehetséges hatásaira fókuszál. Ennek érdekében a iustum pretium fogalom jogi jelentése valamennyi releváns aspektusának, továbbá e két jogforrásban szereplő más azonos jelentéstartalommal bíró vagy egyező kifejezés (condignum pretium, iusta aestimatio, condigna aestimatio) magyarázatára is sor kerül. A tanulmány záró része a római-kánonjogi csereegyenlőségi elv, mint a kommutatív igazságosság (iustitia commutativa) megnyilvánulásának hatását vizsgálja a mai magyar és horvát kötelmi jogban. A vizsgált elvet az igazságos ár (iustum pretium) ókori eszméjének modern formájaként a feltűnő értékaránytalanság (laesio enormis) intézményének sajátos példáján keresztül is elemzi.

iustum pretium, római jog, recepció, Tripartitum, Ilok statútuma, polgári jog

nije evidentirano