mađarski

A várost pedig ne féltsétek, a város végig ott volt bennetek

A tanulmány a Helena Sablić-Tomić és Goran Rem által szerkesztett, a horvát kortárs irodalomról elsőként magyarul megjelent kötetet tekinti át. A tanulmány részletesen ismerteti a hatvanas években lezajlott szemléletváltást a horvát irodalomban, amely a szerzők szerint a grammatológia és a fonocentrizmus közötti kölcsönhatás jegyében játszódott le. A horvát művészet multipoézisénekszemléltetése során a szerzők részben olyan szellemi irányzatok hatására is kitérnek, mint amilyenek a hatvanas években intellektuálisan javíthatatlannak bizonyult (damaged) műfajok vagy a korszak másik, jellemzően az endizmus képleteit hordozó jelensége, a melankólia. Nem elhanyagolható körülmény, hogy a hetvenes évek viszonylagosan plurális, meglehetősen polimorf társadalmi-politikai szerveződéseinek köszönhetően a művészeti-irodalmi közeg Horvátországban a magyarországihoz viszonyítva nagyobb szabadságot élvezett, ami kedvezett a könnyű egzisztencializmusnak nevezett jelenségeknek, így jött létre a magyarországi recepciós körökben is gyakran emlegetett farmernadrágos irodalom.A szerzők a horvátországi költészet eszképista vonulatával is számot vetve, az összjugoszláv kultúra felelevenítése során meggyőzően mutatják be, hogy a térség paradicsomi állapotát bemutató narratívák nagyrészt elfedik annak a traumatikus világnak a meglétét, amely különböző kontextusokban végig jelen volt a hatvanas évektől a béke és a háború ideológiailag folyamatosan átrendeződő szemléletmódjában. Így nem feledhető el az sem, hogy létrejött a jugoszláv kultúra keretei között egy olyan stabil paradigma is, amely a háborús szörnyeteg ébren tartását is szolgálja, a balkanizáció összes negatív, ellenségkereső attitűdjével.

horvát irodalom; költészet; rövidtörténet; 1968 után

nije evidentirano