mađarski

Partikularitás, esemény, elkülönböződés

A dolgozat 2010-ben, Pécs Európai Kulturális Fővárossá válása idején született, más fiatal teoretikusokkal való intenzív együttgondolkodás produktumaként jelent meg. A tanulmány fókuszában a dekonstrukciós és a hermeneutikai irányzatok összevetése mellett olyan gondolati irány áll, amelytőlük eltérő szinten tárgyalja a szubjektum, a Másik és a jelentés kérdéseit. Ezek a művészetelméleti koncepciók a dekonstrukció technikáinak ellentmondva a tudományelméleti konkrét univerzalizmus talaján állnak. Alain Badiou például Jacques Derridával ellentétben, aki fő vezérfonalnak a lehetetlenséget (determinálhatatlanságot) tekintette, a lehetetlenség lehetségessé válásának mozzanatát tartja meghatározónak. Slavoj Žizek szlovén gondolkodó ezzel megegyezően jár el, mivel a konkrét univerzalitás premisszáit vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy a mai szimbolikus világ egyik legjellemzőbb vonása a kulturális és esztétikai minőségek egymásba alakulása. A hagyományos univerzalitásból való kilépést azonban a dekonstrukcióval ellentétben nála egy képtelen döntés előzi meg, amely a valóság szimbolizálhatatlan elemeit hozza felszínre radiálisan új formában. A paralizált oppozíciók žižeki, badiou-i alternatívája éppen abban jut leginkább kifejezésre, hogy az univerzális kategóriákhoz való hozzáférés egyedül szubjektív pozíciókból lehetséges.

hermeneutika; dekonstrukció; univerzalitás;

nije evidentirano