nije evidentirano

A magyar irodalom jelentősége Trianon után (A horvátországi magyar kisebbség nemzeti identitástudatának időbeni alakulása)

Kétségtelen, hogy a trianoni események alapjaiban rengették meg az anyaország határain kívül rekedt magyarok életét. Az addig stabil és egységes magyar közösség „idegenben” és ellenséges környezetben rekedt, ez az elszigeteltség pedig nem csak a mindennapi élet nehézségeiben nyilvánult meg, hanem hatással volt a kultúrára, irodalomra és a nyelvre is, vagyis a nemzeti identitás legjelentősebb kifejezőeszközeire. Így az egyén és a közösség életében is nagyobb szerepet kapott a nemzeti identitás és annak megőrzésének lehetőségei, különösen olyan országokban, ahol a nemzeti önkifejezés nyilvános lehetősége nem volt megengedett. Ilyen helyzet állt elő az egykori Jugoszláviában is, ahol a magyar nemzetre, mint erőszakos és uralkodó hatalomra tekintettek, amely elsődleges céljának tekintette más nemzetek (esetünkben a horvát, szerb, macedón és bosnyák) asszimilációját. A trianoni békeszerződés következményeként a magyar identitás fogalma jelentősen megváltozott, különösen igaz volt ez a kisebbségben élők számára, akiknek új és addig ismeretlen utakat kellett találniuk, ahhoz, hogy továbbra is magyarok maradhassanak. Azonban nagyon hasonló trauma következett be a Horvátország területén élő magyar kisebbség életében is az 1991-től 1995-ig tartó horvát Honvédő háború következményeként, amikor is elszakadtak az oktatási és kulturális központjukat jelentő Vajdaságtól, amely a szellemi táplálékot biztosította számukra. Tanulmányomban a horvátországi magyarok nemzeti identitás megőrzésének és alakulásának folyamatát kísérlem meg bemutatni, amely tudomásom szerint mindezidáig nem képezte a tudományos érdeklődés és a szakirodalom tárgyát sem.

horvátországi magyar kisebbség, identitás, kisebbségi magyar irodalom, Trianon,

nije evidentirano