nije evidentirano

Bodor Ádám prózája és a nem naturális narratológia. Az idegen narratív formái

Bodor Ádám műveinek gondolati gazdagsága az idegen narratív formáiban is érvényesül. Az idegen vizsgálata a műalkotásokhoz fűződő egyedi viszony kialakítását teszi lehetővé, ami a dolgozatban két megközelítési lehetőségben koncentrálódott: egyrészt a fogalom ontológiai vonatkozásainak feltárása, másrészt a nem naturális narratológia szempontrendszerére alapozott olvasás révén. Ezek a dolgozat címében mint egymás mellé rendelt fogalmak jelentek meg, ami már elöljáróban jelezni kívánta, hogy a munka nem törekszik a két szempont szintézisére, a filozófiai és narratológiai közelítések egybehangolását nem vállalta magára (noha utalásszerűen jeleztük, hogy összeegyeztethető a kettő). Miként Bodor Ádám opusának interpretációja esetében, ahol egy történelmi paradigma adta a vizsgálódás kiindulópontját, a narratológiai eszköztár alkalmazásakor is szükség volt egy tudománytörténeti kitekintésre, amely arra próbált választ adni, hogyan történt a narratológia strukturalista fázisából a kontextuális fázisba történő átmenet, mivel ennek egyik eredményeképpen új irányzatok jöttek létre, így a nem naturális narratológia. A jelentős korszakok, illetve a hozzájuk kapcsoló kérdésfelvetések vizsgálatakor elsősorban nem a diskurzusbeli hiányosságok pótlása vezérelt (főként a magyar nyelvű munkák tekintetében), inkább a kontextuális megközelítés alkalmazása. Ezt a látásmódot a narratológia saját paradigmáin belül alkalmaztuk, arra az előfeltevésre alapozva, hogy a nem naturális narratológia szempontrendszerét (hiátusaival együtt) csak így értetjük meg. A történeti áttekintés azért is érdemelt figyelmet, mert egyrészt megalapozta azokat a fogalmi és módszertani eljárásokat, amelyek lehetővé tették az idegen vizsgálatát, másrészt rálátást adott azokra a diskurzusbeli sajátosságokra, melyek Bodor Ádám műveinek a recepcióját is jellemzik.

Bodor Ádám, narratológia, nem naturális narratológia, az idegen narratív formái

nije evidentirano